Negatív kampány

 Mi a Transindex Disputáján találtuk (ha ez a link nem jó, akkor bocsi, most épp generáloznak, nem tudjuk a böngésző memóriáját ellenőrizni, valahol az oldal alján keressétek).

(Jó, tudjuk, hogy tele van vele a net, de micsináljunk, gyűjtögető életmódot folytatunk.)

Blogosz hívja fel a figyelmünket egyik posztjában, hogy atyánkfiai Istent és embert (nem) ismerve szórják gyöngyeiket a disznók elé (ezek lennénk mi, választópolgárok, most már pofátlanul tolják arcunkba mindenfelé az üzit, az emberi méltóság fogalma lassan értelmezhetetlenné válik ezen kampányhadjáratban).

(Blogosz egyébként az a csávó, aki anno megírta Nyakó István pártszóvivő és Ujhelyi István országgyűlési képviselő nagyváradi ámokfutását, ami miatt a piciny kis anyaországban vágták ki egymás biztosítékát, hogy csak úgy kapkodtuk a távirányítót.)

Blogosz a következőképpen indít: "Majdnem a számra vettem hiába Isten nevét tegnap, amikor újabb szembeötlő jelét láttam annak, hogy mennyire nem figyel a mi gyarló hétköznapjainkra. Ugyanis már arra sincs semmi reakciója, hogy az Ő házát (pontosabban telkét) is politikai kampányokra használják." A többit olvassátok el nála, nekünk mindenesetre jó ötleteket adott, íme (a felvezető szövegeket dőlttel Blogosztól idézzük, a képeket az RMDSZ honlapjáról):

“Itt vagyok, szavazzatok rám. Nevem a szavazólapon a második, oda pecsételjetek. Ha nem, az istenkáromlás lesz és rátok uszítom a menny katonáit, s a pokol zsoldosait. Mert - kedves testvéreim - itt vagyunk, spirituális környezetben, ez is mutatja, hogy én vagyok a kiválasztott. S nagyon ajánlom, hogy megválasztott is legyek. Én hiszek. Magamban. Aki pedig bennem nem hisz - bizony mondom néktek -, elkárhozik az. Ha Isten velem, ki ellenem? Aki nem engem akar, az nem magyar, nem is keresztény és különben is bekaphatja. Én mondom ezt néktek, ímé, de amúgy Isten is így gondolja, a múltkor a választmányi ülésen összefutottunk, akkor mondta.”

 (Markó Béla, Kerekes Károly, Kelemen Attila és a zászlótartó ismeretlen katona)

A Bilbliát is félre lehetne tenni, helyette ott van a választási program, amelyből ünnepélyesen idézni lehetne. Az énekeskönyvek is csak zavaróak, helyettük mindenkinek ki kellene osztani az alapszabályzat egy-egy példányát. Zsoltárok és dícséretek sem kellenek, el lehet gajdolni helyettük a választási indulót. Sutba az imádságokkal is, hiszen ott vannak a jó kis pattogós szlogenek.

  (Markó Béla. Ő az, akinek nincs kalapja.)

[Itt megszakítjuk adásunkat, nem álljuk meg, hogy az e csuporékba tartozó photográphiák közül ne válasszunk be egyet. Amúgy is, Erdélyországban Biró Rozália nagyváradi alpolgármesternőnek köszönhetően nagy a Reményik-kultusz, úgy tudjuk, hogy még SZKT-kon is idéz tőle, hát alapige a Templom és iskola c. költemény két sora, amelynek szellemében tevékenykednek érdekvédőink - ha még van olyan elfajzott magyar, aki nem ismerné, azok számára: "Ne hagyjátok a templomot, / A templomot és az iskolát..."]

 (Politikai pedofília: Kelemen Atilla és Markó Béla. Most van kalapjuk.)

A pár méterre lévő volt temetőt sem kell lebecsülni. Itt - a térség kihaltsága miatt - egy kicsit passzívabb kampányfogások dukálnak.

(Kelemen Hunor és Borboj Csaba a madéfalvi ravatalozó alapkőletételén. Fotó: Borboj Csaba honlapja.)

 A koporsóra - a halott neve és életkora mellé - csak diszkrét betűkkel illik odafesteni:

 (Markó, Takács (?), Borbély Sütő András temetésén. Ki a kegyeletsértő: mi, akik beidéztük a képre Blogoszt, vagy Borbély László, aki Neptunon eladta Sütő fél szemét. Fotó: MTI)

A koszorúk közül is csupán minden másodikon kell olyan díszszalagot elhelyezni, amelynek felirata azt mutatja, hogy a képviselőjelölt küldte (netán hozta). Esetleg a szenátorjelölt maga szedte a virágokat dolgos kis kezeivel, miközben a hajnali csípősségben kivillanó első tétova napsugarak halvány reményt és remegő fényt hoztak kisebbségi létünk, küzdelmeink sötétjébe. Mondanom sem kell, hogy virágból csak egyfajta megengedett.

(Ha jól sejtjük, Lakatos Péter bihari régi-új jelölt a célfotón [az archív honlapon erre nézvést nem találtunk eligazítást].)

A búcsúztatáskor a lelkésznek beszédében ki kell emelnie: a megboldogult a túlvilágról azt üzeni, minél nagyobb számban menjenek szavazni az egybegyűltek (hallgatás - beleegyezés).

(Ezen a képen épp Biró Rozália SZKT-elnök szolgál. Tempfli püspököt mégsem tehettük be.)

A fejfára vagy sírkőre pedig fel kell vésni, hogy az eltávozott hozzátartozói mely körzetekben adhatják le voksaikat.

(Van kopjafás képünk is, de a klubtagság székelyebbik része megvétózta ilyen kontextusban való felhasználását. Elég baj az nekik, mondták, hogy a képen látható elnök is székely.)

A gyászhirdetés kívánatos formája a következő: “Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy Néhai Jenő visszaadta lelkét teremtőjének, ugyanakkor lelki megnyugvásra ad okot és vigasztalást, reményt jelent, hogy november 30-án választások lesznek, ahol mindannyian Atom Antira szavazuk.”

(Dancs Annamari jelölt énekel, Markó "Horog Bele" Béla jelölt integet. Itt a vég.)

Levél a web-cafe.ro szerkesztőjének:

"Tisztelt Főszerkesztő úr,
úgy véljük, talán az Ön által szerkesztett blogring olvasóit is érdekelheti a mi blogunk:

http://negativkampany.blog.hu/

Üdvözlettel,
az RMDSZ Fun Club"

Válasz:

"Kedves Kampány Negatív Úr!

Köszönjük, de ez számunkra is túl meredek, ezért nem kerül fel."

Mit mondjunk erre? Mától lehet kommentelni, az is a párbeszéd egy formája.

Szopránszaxofonnal, dobbal felszerelt mutatványosok, fiatalok a jelöltek nevével feliratozott dzsekiben, zenélő autóbusz és Verestóy Attila szenátorjelölt, valamint Antal István és Pál Árpád képviselőjelöltek jártak faluról falura, hogy tájékoztassák az embereket: a tulipánra kell ütni a pecsétet, különben elvesznek a szavazatok.

Gyönyörű napsütésben kezdődött a körút, amelyre elkísértük a szenátorjelöltet, de aztán kaptunk hóesést meg kemény hideget is. Az időjárástól függetlenül pedig sok mosolyt és biztatást az emberektől: „Az RMDSZ-re szavazunk, az képvisel minket.”

Nagy a felhajtás, igazi kampányhangulat, amilyent régen csak filmekben láttunk. Jönnek is emberek ki a kapuba megnézni, mi történik. A szenátornak mindenkihez van kedves szava, mosolya. És elmagyarázza, miért kell az RMDSZ-re szavazni. „Hatalmas a tét. Több képviselőnk és szenátorunk lehet az elkövetkező négy évben, mint eddig volt. De ehhez nagy számban kell elmenni szavazni.”

Kányádon még többen szeretnének találkozni Verestóy Attilával. A községben elkészült az út, örülnek az emberek, fejlődik szépen a település. A szenátor- és a képviselőjelölt magyarázza az embereknek: „Aki nem az RMDSZ jelöltjeire szavaz, az a román pártokat segíti. Száz elveszett szavazatból 30 a PD-L-nek, 30 a PSD-nek, 10-15 a PRM-nek meg a többi román pártnak jut. Jó, ha százból 6-8 eljut a magyar képviselethez.” Értik az emberek, mennek ők szavazni a tulipánra.

Derzsen a hatvannégy vármegyés fiatal bőszen ragasztja a független jelölt plakátját. Kicsit megszeppen, amikor meglátja a szenátort, de aztán folytatja tevékenységét.

A település MPP-s polgármestere jön elénk.

Verestóy kezet nyújt, és elmondja: „Most nem a vetélkedés ideje van, hanem az összefogásé. Esélyünk van több képviselőt és szenátort bejuttatni a parlamentbe, és ezt az esélyt nem szabad eljátszani: a tulipánra kell szavazni. Ha a polgármester nem az RMDSZ-re voksol, akkor az ő szavazata is román pártokat támogat. A magyarság legalább 70-80 százaléka kellene szavazzon a tulipánra, hogy erősebb képviseletünk legyen.” Nagyon úgy néz ki, hogy a derzsi polgármester is az RMDSZ-re voksol majd.

A farkaslaki polgármester szintén MPP-s. Kézfogás és beszélgetés. Verestóy elmagyarázza: a bulgáriai török kisebbség összefogott az európai parlamenti választásokra, aminek eredményeként Bulgária EP-képviseletének 20 százaléka török. Ott viszont a vallási vezetők is egységes szavazásra biztatták híveiket.” Verestóy azt is elmagyarázza: ha erős képviselete lesz a magyarságnak, akkor tovább jöhetnek a pénzek a településekre, fejlesztésre, infrastruktúrára.

Mikor elhagyjuk Farkaslakát, megcsodáljuk a felújított iskolát és a fejlődést. „Ez mind az RMDSZ-nek köszönhető” – mondja a stábból egy fiatalember.

 Az Új Magyar Szó cikke alapján (szó szerinti átvétel). Képeink illusztrációk.

Vagy már nem.

Vendégbejegyzés (elloptuk Tempetőfi egy posztját, ez is ilyen negatívkampány-technika, hogy lopunk):

Markó Béla Aradon, 2008. október 6-án: "A szövetség azonban csak olyan kormány-koalícióban hajlandó részt venni a választások után, amelyben a Nagy-Románia Párt nincs benne, ugyanakkor az összes többi párttal szövetkezne."

Dancs Annamari az RMDSZ jelöltjeként indul az Ausztrália, Észak-Amerika és Dél-Amerika számára fenntartott választókerületben a parlamenti választásokon.

Régóta készül már e pályára, dalban el is regélte politikai pályafutásának egész történetét, elejétől a szomorú végéig. Ritka őszinte emberasszony.